Kritikát kapni általában fáj. Pedig tudjuk, hasznos is lehetne. 🤔 Mit lehet ezzel kezdeni?

K

Kritikát kapni általában fáj. Pedig tudjuk, hasznos is lehetne. 🤔 Mit lehet ezzel kezdeni?

Gyakran akkor is rosszul esik ha azt egy szépen összeszedett visszajelzés formájában kapja az ember. 🙂 És különben is mindig olyan “hülye javaslatokat” tesz a másik arra, hogyan is oldjam meg azt a feltételezett “hibámat”….

Viszont a visszajelzések tényleg kellenek a fejlődésünkhöz. Ezért is nagyon fontos, hogy ne hallgassunk rájuk! ….. hogy mi?Hadd fejtsem ki. 🙂

Nem vagyunk egyformák. Nagyon nem. Olyannyira nem, hogy azt is mondhatjuk: nem is igazán élünk egymás mellett ugyanabban a világban, hanem sokkal inkább mindannyian a saját kis külön univerzumainkban tengetjük mindennapjainkat.

Ez pedig azzal jár, hogy egy adott problémát/kihívást/kérdést más és más féle képpen válaszolunk meg. És mindenki szereti a saját megoldását. Nem csak azért mert a saját “szülöttje” az ötlet, hanem azért is mert az ő univerzumában az a helyes megoldás.

Ez az amiért érzetre, a legtöbb esetben “hülye javaslatokat” kapunk.De közben mégis lenne mit tanulni másoktól.

Ugyanis van egy dolog amiben a sját kis univerzumunkon kívül álló emberek, akár honnan is nézzük, jobbak mint mi… mégpedig abban, hogy …. nos… kivül álljanak az univerzumunkon.

Ez az ami lehetővé teszi számukra, hogy jól rálássanak kivülről. 😊

Filmesként, én nyilván egy filmestől hallottam először az alábbi remek megoldását ennek a zavaros egyenletnek. Aaron Sorkin forgatókönyvíró mondta azt egy felvételen fiatal kollégáinak, hogy soha ne hallgassanak arra mit mondanak a nézők.

“Ennek a karakternek elég lett volna csak két jelenet múlva megjelennie” “Hát én a végén életben hagytam volna a főszereplőt” stb…

Aaron, azt javasolja alkotótársainak, hogy ezeket a felajánlott megoldásokat dobják ki rögtön a kukába. Viszont figyeljék azt meg, hogy hova mutatott a néző.

A néző ugyanis nem forgatókönyvíró, hogy meg tudjon oldani egy ilyen jellegű problémát, viszont marha jól képzett abban, hogy kiszúrja ha valami nem működik egy filmben.

Ez az amit ki kell hámoznunk a kritikák mondatai mögül.

Főleg ha egy kreatív alkotásról van szó, legyen az forgatókönyv, vagy egy előadott beszéd. Még ha a kritikus fél ért is az adott szakmához, nem foglalkozott a művel annyit, mint az alkotó. Az alkotó érzi a finom dinamikáját, stílusát, mögöttes gondolatait, ívét a műnek. Neki viszont nincs rá külső rálátása.

A kritikus, ha valami furán hatott rá, fel fog ajánlani megoldásokat a javításra, ám nagy valószínűséggel az nem fog beleilleszkedni abba a finomhangolt rendszerbe, amit a szerző létrehozott. Ám az alkotóval ellentétben, azt jól érzi, hogy a műben hol nem működik valami.

Meghalljuk a másik javaslatát a javításra, rögtön felkapjuk a fejünket, hogy “ez nem így van” és már a sértődöttség feneketlen kútjában landolt a visszajelzés.

Ellenben, ha úgy állunk hozzá, hogy a megoldásról tudjuk, hogy nálunk az nem működik, ám ahova mutat a kritika, az aranyat ér, akkor nem hagyunk lehetőséget az egónknak, hogy az amúgy hasznos információkat FBI ügynököket megszégyenítő gyorsasággal égesse el.

About the author

Peter Varnai
By Peter Varnai

Peter Varnai

Get in touch

Heey, I'm Peter. Father of 2, filmmaker, solopreneur, and a helper of other solopreneurs and self-employed people. :) Feel free to reach out to me and let's have a virtual coffee. or Sign up for the newletter.