Akkor is tanítunk amikor nem is tudunk róla.

A

Új kollégákat, gyerekeket, párjainkat, stb.
Ez is egy izgalmas téma amivel szeretnék foglalkozni időről időre 🙂

Az életben gyakran észre sem vesszük de folyamatosan tudást veszünk fel és adjuk azt tovább.

Mégsem készít fel általában senki minket arra, hogy hogyan is adjuk át a tudásunkat és ebből rengeteg szakmai és magánéleti frusztrációnk származik…. ren-ge-teg 😀

Egy cikkben nehéz egy ilyen nagy témát lefedni, de íme ami szerintem a legfontosabb:

A leggyakoribb eset amivel találkoztam mostanában valahogy így néz ki:

Jön egy új kolléga és elmagyaráznak neki egy csomó dolgot. Majd pár nap múlva amikor valamire rákérdeznek, vagy hibáznának, hozzájuk vágják, hogy “már elmondták… miért nem figyeltek?”

Innentől kezdve pedig inkább nem is mernek az újak kérdezni.

Miket lehetne e-helyett másképp?

A legfontosabb figyelmen kívül hagyott szempont ilyenkor, hogy egyszer lemondani valamit, nem tanítás. A tanuláshoz pedig ismétlés és idő kell. Ezt meg kell adnunk.

Ha pedig eltántorodik a tanuló a kérdezéstől…. esélye sincs gyorsan fejlődni.

Ebből következik pedig, hogy aki csipkelődő megjegyzéseket tesz annak aki kérdezéssel próbálna tudásán frissíteni/bővíteni, tulajdonképpen maga alatt vágja a fát. 😀 Az ő kollégája hasznos munkábaállását hátráltatja.

Ezekkel a jelenségekkel az a baj, hogy könnyű észrevenni ha más tanít türelmetlenül… ám szinte sose vesszük észre ha rögtönzött tanítóként mi tesszük ugyanezt 🙂

Figyeljünk hát egy kicsit magunkra is ilyen esetekben 😉

About the author

Peter Varnai
By Peter Varnai

Peter Varnai

Get in touch

Heey, I'm Peter. Father of 2, filmmaker, solopreneur, and a helper of other solopreneurs and self-employed people. :) Feel free to reach out to me and let's have a virtual coffee. or Sign up for the newletter.