Kiadni a kezünk közül egy elkészült művet, mindig stresszes.
Viszont az ezen pörgés agyban lassabb fejlődéshez, több streszhez, és általában a projekt/hobbi abbahagyásához vezet.
De pánikra semmi ok 
A hozzáállásunkat a dologhoz könnyen megváltoztathatjuk.
Mit szólnál ahhoz, ha bármit amit alkotsz, és kiadsz a kezedből, egy első változatnak tekintenél? 🙃
Egy részeredmény amin még majd úgyis csiszolsz. Alkotsz egy újabb változatot majd a visszajelzések után. Addig pedig gyorsan bele is vághatsz egy másik téma/mű első változatába.
Az a helyzet, hogy az ember bármennyit is tökéletesítget valamit saját fejébe zárva, nem fog se fejlődni, se rájönni mit szólnak majd az emberek a műhöz.
Ha 2 évig írsz egy könyvet, attól az még első kiadás lesz. Ami ha érdekli az embereket, (az pedig a témán múlik, nem a tökéletességén) később lesz 2. kiadása, ami még jobb lesz.
Ilyenkor az is probléma, hogy minél több időt szán az ember valamire, annál görcsösebben ragaszkodik majd ahhoz, hogy mindenkinek tetszenie kell. És vakká válik a valós értékű visszajelzésekre, ami komoly hátráltatója a tanulásnak. ( A sok haragról nem is beszélve 
)
Alkoss és engedd el.
Engedd, hogy a közönséged elmondja neked mi tetszik nekik, mi nem érdekli őket, vagy hogy mi tetszene nekik még ennél is jobban.
Ha olyanról van szó mint pl. egy cikk, vagy festmény, bármikor készíthetsz 2. változatot azokból amelyekben látott fantáziát a közönség. A többit pedig elengedheted végleg.
Ha olyan az alkotás amiből nem éri meg mondjuk anyagi okok miatt 2. verziót készíteni (pl. egy rövidfilm)
Akkor pedig hívd “első változat” helyett “korai alkotás”-nak. Ne várakozz, rögtön vágj is bele a következőbe, mert azzal fogsz fejlődni.
Akkor fogod meglátni mi is tetszik igazán a közönségednek. Akkor lesz lehetőséged sok dolgot kipróbálni.
Alkoss és engedd el.
Aztán ismét alkoss valamit és megint engedd el.
Néha pedig nézd át, mik tetszettek jobban az embereknek. És alkoss azokból (vagy azokra építve) egy új és még jobb változatot
